Menü Bezárás

Irak, Kurdisztáni Autonóm Régió egy túrista szemével

Irak-Kurdisztán

Irakról sokaknak csak a háború, az iszlám állam (ISIS) és a Kurdok jutnak az eszükbe. Nem könnyítette meg a helyzetet az október 1-én kitört polgárháború, majd 9-én a Török-Kurd háború sem. Mivel a repjegyet korábban már megvettem, így még ezek sem tarthattak vissza az indulástól.

Irak északi részét Kurdok lakják, míg a többi területet nagyrészt arabok. 2017-ben a Kurdok kikiáltották az autonómiát, amelyet az iraki kormány hivatalosan még nem ismert el, ennek ellenére saját parlamentjük, kormányuk és hadseregük van.

Biztosítás és bejutás a Kurd területekre

Az Európai Unió országaiból vízummentesen be lehet lépni a Kurd területekre, azonban az arab területekre nem lehet átmenni vele.

Biztonság szempontjából a magyar külügy nem különbözteti meg az arab és kurd területeket, egységesen a nem ajánlott uticélok között szerepel Irak. Ebből kifolyólag nincs olyan magyar biztosító, aki bármilyen biztosítást is adna erre a területre. Végül egy külföldi biztosítónál, a https://www.iatiseguros.com/ oldalon kötöttem meg a biztosítást, mert ők vállalják a kurd területeket is.

Biztonság

Sokat sétáltam egyedül a városokban, mégis sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam, mint előtte 2 hónappal Kenyában. Nem véletlen, hogy számos külügyi képviselet, beleértve a magyart is csak a Kurdok fővárosában, Erbilben található. A helyiek persze figyelmeztettek, hogy 2 várost kerüljek el: Moszul és Kirkuk. Ez utóbbi gazdag olajban, így többeknek van területi igénye rá, de a régió többi része biztonságos.

Az október 1-én kitört polgárháború csak az arab területeket érintette, míg 9-én a Törökök megtámadták a szíriai kurdokat. Emiatt egészen az indulásig napi szinten olvastam róla a híreket, mert kisebb mértékben az iraki területeket is érintette, pl. az amerikai katonák egy része szíriából az iraki kurdok területére ment.

Megérkezés Irakba

Október 28-án hajnalban érkeztem meg Erbilbe, a török Pegasus járatával. Itt ért az első meglepetés, ugyanis hiába vártam a poggyászomra, nem találtam meg, a szalagon végül egyetlen hátitáska maradt, ugyanaz a márka és szín, nagyon hasonlított az enyémre, de a formája nem stimmelt, nagyon meg volt tömve. Mikor a poggyászos megkérdezte hogy mi a problémám, mutattam neki a táskát, hogy az szerintem nem az enyém, de tegyünk egy próbát. Benyúltam a felső zsebbe és kihúztam egy melltartót. Ekkor a poggyászosnak is világos lett, hogy valaki az én táskámat vitte el a sajátja helyett. Ezt jegyzőkönyveztük, illetve ott helyben vettem egy sim kártyát is, hogy telefonon és emailben is el tudjanak érni, ha visszakerül a táskám. Ezt követően taxival, váltóruha nélkül mentem a szállásra.

Reggel már írtak is, hogy visszahozták a táskát, mehetek érte. Persze tömegközlekedés nincs, így megpróbáltam taxit fogni, de rá kellett jönnöm, hogy nem beszélnek angolul, így a 3. ilyen próbálkozásom után telefonnal rákerestem a reptérre, és a fényképet mutattam meg nekik, hogy oda szeretnék eljutni.

Az amerikai dollárt szinte mindenhol elfogadják, de iraki dínárba adják a váltópénzt. Így legalább nem kellett pénzváltót keresnem.

Első nap: Erbil

A legnagyobb látványosság a város közepén kiemelkedő Citadella:

Erbilben számos plázát, gyorséttermet találtam, emellett az egész belváros úgy nézett ki, mint egy hatalmas bazár. Reggeltől sötétedésig tele van emberekkel, de sötétedés után már pakolnak és kihalt lesz a belváros.

A bazárban először nehezen értettem meg az árakat, így a neten kerestem rá a számok értelmezésére. Pl. a képen látható VOo jelentése:

  • V = 7
  • O = 5
  • o = 0

Mivel tömegközlekedés nincs, így megpróbáltam más úton eljutni az első célpontomhoz, Duhok-ba. A Google térkép alapján kezdtem bejárni az utazási irodákat, de a többség false információt adott, így erről lemondtam. Ha találtam is útközben utazási irodát, az csak külföldre szervezett, régión belül nem volt kínálatuk. Bár nekem más célom is volt: A neten azt olvastam, hogy léteznek “shared” taxik, amelyek a nagyvárosok között közlekednek, de nehéz megtalálni, honnan indulnak. Az utazási irodákban pedig valószinűsítettem, hogy tudnak angolul, így sikerült az egyiktől megkapnom, honnan indulnak a taxik.

Második nap: Duhok és Amedi

Reggel megkerestem azt a helyet, ahol a shared taxik indultak, és amint megtelt a kocsi, már indultunk is Dohuk-ba. Útközben számos Check-point volt, de útlevelet mindössze 1 helyen kértek tőlem, 1-2 apró kérdés hogy honnan jöttem, majd engedtek is tovább. Közben kiderült, hogy az egyik utas tud angolul, így a tolmácsolásán keresztül lebeszéltem a soförrel, hogy mely falvakat szeretném még megnézni. Ezek között volt Amedi, amely a hegyekben található, több mint 5000 éves falu.

Az este megérkeztem a szállásra, és alvás előtt azon gondolkodtam, hogy fogok innen visszajutni Erbilbe. Valamint van még egy gyönyörű hely, amit szeretnék megnézni, de úgy voltam vele, hogy ezt nem most fogom kitalálni, inkább alszok 🙂

Harmadik nap: Alqosh, Lalish

Reggel beszéltem a recepcióssal, aki összekötött egy angol tanárral, aki vállalta a körbevezetésemet. Amíg vártam rá, addig láttam a hotelben egy európai kinézetű párt, és eleinte azt hittem, hogy rajtam kívül más túristával is találkozok, de aztán kiderült, hogy újságírok.

A netről több várost is összeírtam amit szeretnék megnézni, de az egyiket nem vállalta, mert az elég rizikós lett volna. Ekkor eszembe jutott, hogy Erbilben megismertem egy Bagdai srácot, Hasim-ot, akinek katonai kapcsolatai vannak Duhokban, és megadta a számát, hogy ha meg szeretnék nézni valamit, csak hívjam és küldi a katonákat 🙂 De végül nem éltem ezzel a lehetőséggel.

Duhok közel van a Szíriai határhoz is, valamint Duhoktól délre található Moszul, amely az iszlám állam központja volt, így nagyon sokan menekültek el onnan Kurd területekre, közülük sokan menekült táborokban élnek.

menekült tábor Duhok mellett

Útközben kiderült, hogy Alqosh-ba még az újságíróknak is csak külön engedéllyel lehet belépni, de engem beengedtek mint túristát. Továbbá többször vettünk fel és szállítottunk katonákat is.

Ezt követően elmentünk Lalish-ba, amely az ősi vallás, a Jeziditák szent városa

Lalish, a Jeziditák szent városa

Ezt követően visszamentünk Duhokba, ahol az angoltanár lebeszélte egy shared taxissal, hogy vigyenek vissza Erbilbe.

Mint látható, a Kurd zászló nagyon hasonlít a magyarra, de a közepén szerepel egy 21 sugarú napkorong. A sárga napkorong és huszonegy sugara a kurd jezidi vallást jelképezi, melyben a 21-es szent szám, és újjászületést jelent.

A negyedik napot Erbilben töltöttem, ahol bejártam a belvárost, illetve próbáltam sofört találni az általam kinézett kanyonokhoz, de nem volt egyszerű. Végül a neten találtam egy srácot, aki foglalkozik túristákkal, és ő küldött egy sofört, aki bár nem tudott angolul, de tudta, mi érdekelheti egy túristát.

Ötödik nap: Rawanduz

Az egész hely csodálatos, de beszéljenek helyettem a képek:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük